Horgászat a legmelegebb napokon II. rész Horgászat a legmelegebb napokon II. rész Nemrég ellátogattam a soltvadkerti Büdös tóra, ahol Vas András barátom mutatta, meg hogyan fogják ők kánikula idején az amurokat. A népszerű fürdő és horgásztavat éveken keresztül, szinte egybefüggő sűrű hínármező borította. A szisztematikus hínárvágás és a sok amur, az elmúlt év közepére, szinte teljesen eltüntette növényzetet. A tavalyi évben közel 200 mázsa nagytestű amurt (átlag 10 kg!) fogtak ki a vízből. Volt nem egy 20 kiló feletti is! A búvóhely és élelem nélkül maradt halak gondolkodás nélkül vettek fel mindent. Aki a tavaly nyáron Soltvadkerten horgászott, fantasztikus élményekkel és nagy amurokkal távozott, ugyanis a horgászok 90 %-a "természetesen" elvitte a kifogott halakat. Gondolván ez az idők végezetéig így lesz. A napijegyes horgászok egymásnak adták a helyeket. Az egyesület pedig rekord bevételt könyvelhetett el. A horgászegyesület vezetősége kicsit későn kapott észbe és ez év elején, a halállomány védelme érdekében, számos, olykor indokolatlan és nevetséges rendszabályt vezetett be. Ezek közül kettő (a teljesség igénye nélkül): 1./ bojlival etetni tilos, de csaliként használható 2./ partról etetőanyagot (szemes terményt, stb.) behordani tilos, a csónakból való etetés engedélyezett. Egyetlen értelmes döntés, hogy naponta csupán egy amur tartható meg. A vizükért aggódó és nyitott szemmel járó helyi horgászok, - közöttük András is - hamar belátták, hogy a paradicsomi állapotok gyorsan elmúlnak, ha mindenki elviszi a nagyhalakat. A 10-15 év alatt felnőtt törzsállomány, nem pótolható 1-2 év alatt, főleg úgy, hogy az egyesület vezetősége nem telepít(het?) amurt. Ezért mind többen engedik vissza a kifogott halakat, hogy másokat is megörvendeztessen. Adj még egy esélyt a halnak! Ebben az évben lényegesen kevesebb amur akadt eddig horogra, hiszen drasztikusan megcsappant az állomány, de az ügyes és kitartó horgászok még így sem panaszkodhatnak. Fogásuk titka a következő. A parttól minimum 100 méterre található etetési helyre -a szabályoknak megfelelően - csónakkal beviszik a főtt kukoricát, majd visszatérnek a kikötőbe (part mellett nem lehet csónak, újabb bevezetett rendszabály). Ezután a kiváló minőségű bojlis vagy távdobó surf botjaikkal, pont az etetésre dobnak. Ha nincs az etetésen, a végszerelék, addig ismétlik, amíg oda nem pottyan. A viszonylag sekély (1-1,5 m) parti etetési sávban, tükörsima vízen, jól lehet látni merre mozognak a termetes halak. Hatalmas toló hullámok és ugrások árulkodnak jelenlétükről. Ha étvágyuknál vannak, gyorsan rátalálnak a bőségesen terített "asztalra". De megfogni, szinte egyetlen módon lehet csak őket. A titok a lebegtetett kukorica. Lebegtetett kukorica a titkos csali Ehhez eredményesen alkalmazzák a STONFO szilikon hajszálelőke nagyobbik (3 cm-es) változatát, amellyel rendkívül egyszerűen és gyorsan elkészíthetők a füzér csalik. Általában 3 kukoricaszem közé 1 sárga Maxi Technopufi kerül. Ez így éppen csak a horgot és a csalit (de nem a teljes előkét!) emeli fel a fenékről. A csali, tehát közvetlenül nem a horogra, hanem a rugalmas hajszálelőkével, annak szárára kerül, amelyet egy gumigyönggyel rögzítenek. Három szem kukoricát és egy technopufit kell a bojlifűzőtűvel ráhúzni a hajszálelőkére A füzért már csak fel kell akasztani a horogra A szabadon maradt horgot, a hal véletlenszerűen, a többi kukoricaszemmel együtt hörpinti fel. A veszélyes fémdarabot megérezve, valószínűleg azonnal megpróbálja kifújni, de a tűhegyes 1/0-s Gamakatsu Specialist horgot, pont ekkor akasztja a szájába. Ebben segít a 80-110 gr ólom is. A végszerelék ugyanis nem csúszóra, hanem fixre van állítva. Ez egy normál, gubancgátlócsővel kombinált, önakasztós bojlis végszerelék. Az önakasztos végszerelék A kapás igen határozott. Az elektromos kapásjelző éles hangja jelzi, megérkezett az első vendég! A megugró hal, ha nem lenne a nyeletőfékes orsó szabadonfutója bekapcsolva, mindenestől elvinné a komplett készséget. A bevágás, ekkor már szinte formalitás, de az amur kemény porcos szájába csak a legjobb hegyű és kemény húsú horgok akadnak biztosan. Iszonyatos erőben vannak itt a halak. Bandi barátomnak is, aki nem egy gyenge gyerek, keményen bele kellett kapaszkodni a bot nyelébe, hogy kibírja fárasztani a halakat. Ott jártamkor kettő kapitális amurt 12 és 14 kilósakat sikerült megfognia. A mérlegelés és fotózás után mindkét hal visszanyerte szabadságát, hogy az ide látogató vendéghorgászok ne csak a fotókon lássák, hanem legyen esélyük fogni is belőlük. De arra kérik ezért, az ide érkező amur-vadászokat, hogy legalább egy esélyt adjanak majd a kifogott halaknak! Mérlegelés és fotózás után visszanyerték szabadságukat a szép amurok