Testi felépítése: Angolna (Anguilla anguilla) Az angolna oldalról illetve felülrõl lapított, alakja nyílszerû, orsó alakú, kígyószerû. A fej felülrõl enyhén lapított, a száj felé elkeskenyedõen kúpos, a nyakrész közvetlenül kapcsolódik a törzshöz. A fej alakja szerint két típust különböztetünk meg: a hegyes fejût, illetve a tompa fejût. Táplálkozásban is különböznek egymástól, a hegyesfejû inkább apróállatevõ, míg a tompafejû ragadozó életmódot folytat. A törzs a koponyától egyenletese kiszélesedõ, hengerszerûen megnyúlt, átmenet nélkül kapcsolódik a farki részhez. Az egyetlen páros úszó, a mellúszó amely közvetlenül a kopoltyúnyílás mögött fekszik. A hátúszó és a farokalatti úszó látszólag egybenõtt, de megtalálható a kettõt elválasztó farokúszó. Az angolna úszósugarai lágyak, hiányzik az elsõ kemény úszósugár. A farok a farokvég felé oldalról fokozatosan lapítottá válik, és átmenettel csúcsban végzõdik. A farokúszó külsõ látszatra szimmetrikus, de belsõ váza részaránytalan. Bõre nagyon síkos, nyálkás, testét apró, bõrbe ágyazott pikkelyek fedik. Az angolnát ha hosszabb idõre kivesszük a vízbõl akkor sem pusztul el mivel fejlett a bõrlégzése, ami 1 kg-os halnál 12-13 celsius-fokon 1,5 köbcentiméter levegõt felvételét jelenti. Elsõsorban vándorláskor hasznos számára ez a tulajdonság, hiszen a hosszú útja során szárazföldi akadályokat is le kell küzdenie.

Szaporodás, egyedfejlõdés, növekedés: Az ivarérett angolna az édesvízbõl a tengerbe vándorol ívásra. Sokáig nem tudta senki megállapítani az ívás pontos helyét, de 1967-ben Bertelsen-nek sikerült nagyobb pontossággal megállapítani az angolna ívóhelyének pontos koordinátáit. Szerinte az ívás a ráktérítõ és a 60 fok nyugati hosszúság metszéspontjánál a Sargasso-tengerben valószínû. A Sargasso-tenger az Atlanti-óceánnak a Bermuda-szigetek, Azori-szigetek és a Karib-szigetek közötti része. Nevét a vízben nagy tömegben lebegõ Sargassum barna moszatról kapta. A víz sótartalma 36,5 %, óceáni viszonyok között a legnagyobb átlátszóságot itt mérték. A mai napig sem tisztázódott, hogy az angolnák milyen mélységben és milyen módon ívnak. Egyes szakemberek a lárvafogási mélységbõl indulnak ki, tehát 200-500 m mélyen tételezik fel az ívást. A következõ ábra szemlélteti az angolna egyedfejlõdését:

Növekedése táplálékban gazdag vizekben gyorsnak mondható, azonos korú halak között nagy növekedésbeli különbségek vannak. Általában 40-45 cm-es testhosszúságot érnek el a vándorlásig, ennél nagyobbra ritkán nõ.

Táplálkozás: Az angolna táplálkozását tekintve mindenevõnek mondható, fenéklakó mivolta révén az ott elõforduló táplálékszervezetek alkotják tplálékának nagy részét. Néhányat említve: gyûrûsférgek, puhatestûek, csigák, kagylók, rákok (alsórendû, felsõrendû), rovarok, halak kétéltûek. A táplálékfajták fogyasztását ki lehet vetíteni évszakokra is: alsórendû rákok - márciustól novemberig csökkenõ tendenciával, puhatestûeket - nyár végétõl novemberig, halakat - június július hónapban.