Széles választék támolygó villantóból

A körforgó villantó két fõ részbõl áll, a tengely és a kanál, a kanál a tengelyen körpályára van kényszerítve és így a tegelyre merõlegesen forog, a hal az oldalvonalával érzékeli a finom rezgéseket. Twisterek, gumihalak: A nyolcvanas évek közepén kezdtek magyarországon megjelenni a jiggek, amelyek különös alakjukkal felhívták magukra nemcsak a halak de a horgászok figyelmét, egyesek köszönték szépen nem kértek belõle, mivel ez a szerkentyû gumitestével feloldotta a hagyományos mûanyag horgászdobozt. Sokan viszont annyira megbarátkoztak vele, hogy rendre fogják vele a szebbnél szebb csukákat süllõket, a nagyobbjával a kapitális harcsákat, sõt elég gyakran a békés halak is felveszik. Horgászat a jiggekkel sajátos módon történik, nem úgy mint a villantóval, hogy egyenletesen, néha meg meg ugratva húzzuk, hanem a bot lassú emelgetésével, ejtésével tapogatásszerûen horgászunk. Maga a twister két fõ részbõl áll, az ólomfejbe öntött horogból, és gumitestbõl, felszerelése úgy történik, hogy a gumitestet felhúzzuk a horog szárára (érdemes a testbõl kicsit levágni mert így a farok nem nagyon fog túlnyúlni a horgon, ezáltal kevesebb lesz az üres rávágásunk). Újabban a twistereket ólomfej nélkül is használják, csak a horogszárra felhúzva (lebegõ twister). A gumihalaknál más a helyzet, ott a acélelõkére kell fefûzni a nagyobb méretû mûcsalikat, mozgásuk eltérõ a twisterekétõl, farokrészük lapátformájúra van kialakítva, a vízben való mozgás hatására a farokrész jobbra balra csapkod. Ha jól van felfûzve a drótelõkére akkor élethûen utánozza a kishal mozgását. A színnek itt is fontos szerepe van, nagyon sok ragadozó halunk jó színmegkülönböztetési képességekkel bír. A sötétebb színûeket nappal tiszta vízben a világosabbakat sötétedéskor, illetve áradó zavaros vízben használjuk. Csukára balinra általában fehér színût, süllõre citrom és mustársárga színût, míg harcsára narancssárga színût ajánlanék.

Twisterek, gumihalak minden mennyiségben

Woblerek, rapalák: Fából, illetve kemény mûanyagból készült mûcsalik, mind testalkatuk, mind mozgásuk, mind színezetük élethûen utánozza a ragadozók táplálékául szolgáló halakat. Egyrészes és többrészes kivitelben készülneik, a többrészeseket középen kapcsolja össze két fül. A fejrészen az ún. terelõlapka helyezkedik el ami a wobler mozgását teszi lehetõvé. Két vagy három háromágú horoggal szerelik fel, ezeket kulcskarika közvetítésével lehet felhelyezni a woblerre. A woblereket kívülrõl szívós festék és lakkréteg védi, mind az átnedvesedéstõl, mind a tûhegyes ragadozófogaktól. Nagyon sok cég gyárt woblereket, Rapala, Nils Master, ABU stb.

Amerikában használatos felszíni horgászatra alkalmas woblerek

Az utóbbi idõben megjelent egy mûcsali amely elsõsorban balin horgászatára alakalmas nem kis eredménnyel. A Tsmanian Devil (tasmániai ördög) egy enyhén meghajlított csõbõl, ami a testét alkotja, és a testébõl hosszanti irányban kétoldalt kiálló terelõszárnyakból áll.

A Rapala: Az 1950-es években egy finn mesterember Lauri Rapala (ma már a három fia viszi tovább a céget) elkezdett foglalkozni azzal a gondolattal, hogy ragadozó halainknak ha élethû mozgású és színû mûcsalit kínálunk fel határozottabban kapnak vajon-e. Gondolatait hamarosan tettek követték megszülettek az elsõ kézzel faragott, egyedi festésû woblerek. Tesztelte színük, méretük, dobósúlyuk, merülési mélységük szerint és egy sajátos kódrendszert alakítot ki. A rapalák megkülönböztetése kétféleképpen lehetséges, a tulajdonságuk, méretük és a színösszetételük alapján. CDJ-9-GFR