A kezdetek és az alapok

Nehéz megmondani mikor is jön el az a pillanat valaki életében, amikor örökre megfertőződik a „horgászat vírusával”. Mindannyiunk génjeiben benne van a zsákmányszerzés öröme utáni vágy, csupán az a kérdés mikor és hogyan fog ez megnyilvánulni.

Vár a leendő horgászra néhány megoldandó probléma. Az első, hogy el tudjon igazodni a horgászathoz szükséges eszközök dzsungelében: botok, zsinórok, horgok, orsók garmadája fogadja a horgászboltba belépőt. Ráadásul nem elég megvásárolni a szükséges dolgokat, van néhány apró, de elengedhetetlen technikai fogás, amivel ezeket horgászatra alkalmassá kell tudnunk tenni.

Néhány szó a horgokról. Számtalan nagyon jó minőségű termék kapható mindenhol, néhány gondolatot szeretnék megosztani ezzel kapcsolatban.

A horgok egyik jellemzője a számozás. A nagyobb szám kisebb méretű horgot, a kisebb szám nagyobb méretű horgot takar. Fontos dolog a vásárlás előtt, hogy a kiválasztandó horog a kifogandó hal és a felkínálandó csali méretével összhangban legyen.

A második kérdés azonnal adódik: milyen halat fogjak? Természetesen nagyot és sokat szeretne mindenki. Azonban a fokozatosság elvét célszerű betartani itt is. Tanulni sok gyakorlással lehet. Ezért célszerű olyan halakra „vadászni” amiből sok van, gyakori fogásukkal a legtöbbet profitálhat a horgász. Ezért gyakoroljuk a snecizést, a küsz fogását a gyerekekkel, mert gyakori kapásukkal, a kapások változatosságával, rögzülhet leginkább az, hogy mikor, mekkorát kell bevágni, mi történik, ha a bevágás nem időben: korán, későn, kevés, vagy túl nagy erővel történik. Nagyon jó „tanuló hal” a sneci, apró mérete ellenére tehát nem lebecsülendő. Ha biztosan fogjuk már az apróhalat, gyorsan és könnyen át lehet térni a keszegek fogására, amik szerencsés esetben gyakran foghatók és nagyobb de leginkább más élményt nyújt, mint a küszözés.

Ha már vásároltunk horgot, - küszözéshez lehetőleg vékonyhúsú, 18-20-as méretűt - fel kell kötni a zsinórra. Sokféle módszerrel tehetjük ezt meg, de mindegyik kötéssel támasztott követelmény alapja a megbízhatóság.

Az itt látható ábrákon a legnehezebb elsajátítani a „c” jelűt, de talán ez a kötés mondható a legstabilabbnak és kellő gyakorlattal akár sötétben is könnyen köthető.

A leggyakoribb horogkötések

Mindenkinek javasolható, hogy a horgot ne közvetlenül a főzsinórra, hanem a főzsinór méreténél, néhány század milliméterrel vékonyabb úgynevezett előke zsinórra kösse. Ennek több előnye is van. Egyszerűen cserélhető a horog anélkül, hogy a szerelékünk méretén változtatni kellene, leakadás esetén csak az előke szakad, nem kell az egész szereléket cserélni. Hogy ezt könnyen meg tudjuk oldani, a főzsinórra egy végfület kötünk.

Két egyszerű végfül típus

Az előke felkötésének egyik módja

Az előkét ebbe a végfülbe hurkoljuk, (ha az előkére is kötünk egy ugyanolyan végfület) vagy az ábrán látható egyszerű kötéssel is rögzíthetjük a vékonyabb zsinórt.Mindkét módszer elfogadott, magam részéről az utóbbit alkalmazom, de ez erősen megszokás kérdése.

Harmadikként a zsinórok összekötését tartom még fontos dolognak. Jelentősége azonnal látható, amint bármilyen módszerrel megpróbálunk erős, megbízható módon két, akár különböző átmérőjű horgászzsinórt összekötni. Az alábbi kötések közül a „c” jelű a legmegbízhatóbb és a leggyakrabban alkalmazott.

A zsinórok összekötésének módjai

Tudnunk kell, hogy mindenféle kötés gyengíti a zsinórunkat, ezért törekedni kell arra, hogy a felszerelésünkön lehető legkevesebb és a legjobb minőségű csomó legyen.

A következő alkalommal megismerkedünk a sneciző felszerelés elkészítésének módjával. Addig is jó gyakorlást!

Tóth Ferenc