Mélységmérők és a mélységmérés

A fenékmérésnek és a meder feltérképezésének a horgászat kezdetén legalább akkora jelentősége van, mint a horgászat során az alkalmazott szereléknek vagy a jó csaliválasztásnak. Ebbe a látszólag egyszerű, de nagyon fontos munkába pillantunk most bele.

Mielőtt elkezdenénk a horgászatot, és vakon bedobálnánk az etetőanyagot, szánjunk néhány percet a mederviszonyok feltérképezésére és a mélységmérésre. Nagyon sokan abba a hibába esnek, hogy olyan bothosszra etetnek, amelyik bot éppen a kezük ügyébe akad vagy személyes kedvencük. Véletlenül lehet éppen abban a távolságban egy medertörés vagy más jó haltartó hely, de ennek az esélye elég csekély. A vakszerencse meglovaglása helyett használjunk inkább mélységmérőket.

Mélységmérők

Mélységmérők

Első lépésben tekintsük át a főbb (boltban beszerezhető) típusokat és használatukat, majd a későbbiekben sor kerül egy otthon elkészíthető darabra is.

Stonfo mélységmérő

A Stonfo mélységmérő

Az egyik legpraktikusabb modell. Könnyű kezelhetőség és széles méretválaszték jellemzi. Kilenc méretben kapható a Light mérettől (2 g) az Elite (3, 5, 8, 10, 15, 20, 25, 30 g-os) méretekig.

Nagyon nagy előnye, hogy sem a damil, sem pedig a horgunk hegye nem sérül a használata során. Ugyanis ennél a típusnál a horog rejtve van a számára kialakított kis vájatban, és a horog hegyét nem kell sehová rögzíteni. Akadós aljzat esetén sem kell félnünk, hogy mélységmérés és fenék feltérképezés közben beakad valamibe a horog és elveszítjük a mérőnket, mert a horog teljes biztonságban, a műanyag peremek védelmében van.

A horog beakasztása

Nyomjuk meg a mélységmérő alján lévő műanyag pálcát, és a horogbeakasztó hely azonnal szabaddá válik. Tartsuk nyomva és akasszuk be a horgot a függőleges perem alá. Szüntessük meg a nyomást és kezdődhet a mérés.

Túlságosan nagyméretű, pl. nádi pontyozó horgokkal sajnos nem használható, mert az oldalán kiképzett nyílás kisebb, mint a horog anyagának vastagsága. Nagy előnye viszont, hogy a legkisebb horgokat (No. 26) is biztonságosan tartja.

A gumitalpas használatra készen

Parafa- és gumitalpas mélységmérő

Szintén széles méretválasztékban kapható, viszont kicsit korlátozottabb körülmények között használható mélységmérő. A horgot ennél a típusnál a talpba, kívülről akasztjuk be. Ez az apróbb horgok hegyét csorbíthatja, viszont jóval nagyobb méretű horgokkal is használható, mint az előbbi Stonfo gyártmány. Egyetlen korlátja az, hogy a horog lapkájának illetve fülének át kell férnie a mélységmérő fülén.

A horgot bújtassuk át a fülön és egyszerűen csak akasszuk bele a talp parafa rétegébe. Ezzel bevetésre készen áll. A drágább modelleknél a teljes felületet rugalmas gumiréteg borítja.

A „béka”

Az ólom „béka”

Az egyik legrégebben használt mélységmérő típus. Könnyen használatba vehető, csak a két fület kell összenyomni és a „békaszáj” kinyílik. Egyetlen hátránya, hogy vékonyabb damilok esetén nem használható, mert károsíthatja az előkénket vagy a vékonyabb horgok szárát (pl. Drennan Ultra Fine Pole, amely egy rendkívül finom anyagú szúnyogos horog).

A rézből készült mélységmérő

Réz mélységmérő

Egy rendkívül egyszerűen használható modell ez is, amely két részből áll, egy réz súlyból és egy hurokban végződő pálcából. A pálca szárán egy szorosan illeszkedő szilikon vagy műanyag csövecskét találunk.

Használatbavételkor húzzuk a súly irányába (lefelé) a csövet, akasszuk bele a horgot a szabadon álló kis fülbe és húzzuk fel ütközésig a csövet. Ezzel kezdődhet a mélységmérés.

Körteólom

Az eddig áttekintett modellek boltban megvásárolhatók, de sajnos nem minden szituációban használhatóak eredményesen. Ha egy szilaj folyóra gondolunk, ahol olyan sodrás van, hogy a 15 g-os laposúszó is elfekszik, ott bizony nagyobb súlyú (akár 60 g-os) mélységmérőre is szükségünk lehet. A kereskedelmi forgalom nem kínál ilyen lehetőségeket, marad a barkácsolás.

Szükségünk van egy darab 60 g-os körteólomra, 10 cm vékony drótra és 2-3 cm szilikoncsőre. A körteólom fülén fűzzük át a drótot, felezzük meg és forrasszuk vagy csavarjuk össze a két végszálat. Fűzzük fel a szilikoncső darabot a duplaszálas drótra és ezzel elkészült a mérő. Ugyanúgy használjuk mint az előzőekben leírt réz mélységmérőt.

Mélységmérés

Megismerkedtünk a mélységmérők fajtáival, most a szerelékünk horgához csatlakoztatjuk őket és elkezdjük a mérést és a mederalakulatok feltérképezését.

Első lépésként válasszunk ki egy szereléket és csatlakoztassuk a botunk végén lévő szerelékrögzítő kapocshoz. Csíptessük fel a mérőt, és állítsunk be az úszóval egy körülbelüli mélységet. A mérést spicc és rakósbottal egyaránt elvégezhetjük, a rakósbot azért jobb választás, mert ott a szerelék állandóan függőleges helyzetben tartható és a víz sodrása, áramlása nem befolyásolja a mérést, mint azt a spiccbot esetében teszi.

Először a megfelelő távolságot „lőjük be”, vagyis keressük meg azt az ideális távolságot, ahol a mederben valamilyen törést vagy egyenetlenséget találunk. A távolságot a rakósbot egy-egy újabb tagjának a hozzátoldásával tudjuk könnyedén megmérni. Természetesen nem csak a törések, a kisebb-nagyobb leszakadások, a mederbe süllyedt és fennakadt fák is jó haltartó helyek lehetnek. Nemcsak azért, mert ott búvóhelyet találnak a pikkelyesek, hanem azért is, mert a táplálék aljzaton történő sodródását ezek az egyenetlenségek megtörik, és a táplálékfolyam meglassul, így a halak kisebb erőfeszítéssel jutnak a csemegékhez.

Mindig a parttól kezdjük el, és fokozatosan haladjunk befelé

Ugyanez a gyakorlatban: először rövidebb bothosszal …

… majd a végleges hosszban folytassuk a mérést

Amennyiben megtaláltuk a számunkra kedvező távolságot, következhet a meder oldalirányú feltérképezése.

Először az egyik oldalunkon…

… majd pontosan előttünk…

… végül a másik oldalon

Az oldalirányú vizsgálódást a mederben előttünk keresztben és hosszában elhelyezkedő kisebb árkok, egyenetlenségek felkutatása végett tesszük. Ha megtaláltuk a horgászathoz ideális helyet, akkor elkezdhetjük az alapozó etetést. A horgászláda bottartójába helyezett botunk megfelelő támpontot fog nyújtani ehhez a feladathoz.

A szerelék eresztékének hossza, vagyis a mélység beállítása következik. Állóvízen könnyű helyzetben vagyunk, hiszen a felszín alatt általában csak minimális áramlás van. Az úszónkat amilyen magasra húztuk a főzsinóron, néhány cm eltéréssel valóban olyan mélységben fog tartózkodni a csali, az áramlástól függően. A szereléket beállíthatjuk érintőre, ami annyit jelent, hogy a felcsalizott horog éppen a feneket érintve vár kapásra. Folyóvízen viszont számolni kell a sodrás nagyobb erejével, így az áramlástól függően a mért mélységre még néha rá kell húzni 25-50 centimétert is ahhoz, hogy a csalit valóban fenékközelben kínáljuk.

Zsinórjelölő filccel jelöljük meg a pontos mélységet a bottesten az úszó teste fölött

Akár álló, akár folyóvízen horgászunk, célszerű a pontos mélységet megjelölni a bottesten. Soha ne a főzsinóron jelöljük meg, mert horgászat közben elmozdulhat az úszó, pl. fárasztás, leakadás vagy egyszerűen csak újabb mélységállítások következtében, és a jelölést az úszó elmozdulása letörölheti.

Remélem, ezzel a néhány ötlettel segíthettem a kezdő horgászoknak.

Szöveg: Balogh Róbert
Ábra, fotók: Döme Gábor
http://www.stonfo.com
Balogh Róbert