|
Balin horgászata
2006.05.11. 20:40
Hol keressük:
A balin tartózkodási helye megegyezik a kishalak tartózkodási helyével, mindig követi a kishal rajokat, a nagyobb példányai magányos farkasként, kisebb egyedei csapatban tizedelik az apróhalakat. Folyóvizeken általában sebes szakaszokat felváltó limányos részeken, sarkantyúk, gátak tövénél, erõmûvek oxigéndús alvizén. Általában a felszín közelében tartózkodik, sokszor látott hallá válik amint rabol, vagy csak egyszerû méltósággal a felszín közelében portyázik, ilyenkor lehet látni amint a hátúszó elsõ kemény sugara egy V-alakú csíkot húz a vízfelszínen. Állóvizen is elsõsorban a nyílt vizen tartózkodik, de a kishalakat követi egészen a nádas széléig, állóvizen sokkal óvatosabb ezért nehéz horogra csalni. Az évszakok is befolyásolják mozgásterét, míg nyáron a felszín közelében tartózkodik (gyakran hangos rablásaival adja a horgászok tudtára, hogy elérkezett az idõ, hogy elõvegyék a balinozó szereléket), ahogy hûl az idõ a kishalak egyre mélyebb részekre vonulnak, a balin természetesen követi a halrajokat, télen egészen a fenék közelében tartózkodik.
Kapási idõk:
A balin szeszélyes hal, gyakran akkor jelenik meg amikor a horgász nem is számít rá. Nappali ragadozó, az éjszakát pihenéssel tölti. Horgászatára a legalkalmasabbak a hajnali és a késõ esti idõszakok, sokszor elõfordul, fõleg frontbetörés elõtt, mikor a fülledt meleget hidegebb léghullámok váltják fel, különösen aktív. Az erõs szél sem veszi el kapókedvét. Fõleg nyári délutánokon heves zápor után eredményesen horgászhatunk rá. Gyakran a déli órák is eredményt hozhatnak. A balin kimondottan olyan hal amelyik mutatja magát, hangos rablását szinte nem lehet nem észrevenni, annyira jellegzetes, hogy más halfajjal össze nem téveszthetõ, gyakran ha az elsõ rablási kísérlete nem sikerül, utánnaveti magát többször is áldozatának. Mivel fogai nincsenek ezért a kishalat egyetlen szippantással nyeli el.
Hol keressük:
A balin tartózkodási helye megegyezik a kishalak tartózkodási helyével, mindig követi a kishal rajokat, a nagyobb példányai magányos farkasként, kisebb egyedei csapatban tizedelik az apróhalakat. Folyóvizeken általában sebes szakaszokat felváltó limányos részeken, sarkantyúk, gátak tövénél, erõmûvek oxigéndús alvizén. Általában a felszín közelében tartózkodik, sokszor látott hallá válik amint rabol, vagy csak egyszerû méltósággal a felszín közelében portyázik, ilyenkor lehet látni amint a hátúszó elsõ kemény sugara egy V-alakú csíkot húz a vízfelszínen. Állóvizen is elsõsorban a nyílt vizen tartózkodik, de a kishalakat követi egészen a nádas széléig, állóvizen sokkal óvatosabb ezért nehéz horogra csalni. Az évszakok is befolyásolják mozgásterét, míg nyáron a felszín közelében tartózkodik (gyakran hangos rablásaival adja a horgászok tudtára, hogy elérkezett az idõ, hogy elõvegyék a balinozó szereléket), ahogy hûl az idõ a kishalak egyre mélyebb részekre vonulnak, a balin természetesen követi a halrajokat, télen egészen a fenék közelében tartózkodik.
Kapási idõk:
A balin szeszélyes hal, gyakran akkor jelenik meg amikor a horgász nem is számít rá. Nappali ragadozó, az éjszakát pihenéssel tölti. Horgászatára a legalkalmasabbak a hajnali és a késõ esti idõszakok, sokszor elõfordul, fõleg frontbetörés elõtt, mikor a fülledt meleget hidegebb léghullámok váltják fel, különösen aktív. Az erõs szél sem veszi el kapókedvét. Fõleg nyári délutánokon heves zápor után eredményesen horgászhatunk rá. Gyakran a déli órák is eredményt hozhatnak. A balin kimondottan olyan hal amelyik mutatja magát, hangos rablását szinte nem lehet nem észrevenni, annyira jellegzetes, hogy más halfajjal össze nem téveszthetõ, gyakran ha az elsõ rablási kísérlete nem sikerül, utánnaveti magát többször is áldozatának. Mivel fogai nincsenek ezért a kishalat egyetlen szippantással nyeli el. |
Horgászmódszerek:
A balinra töbféleképpen horgászhatunk, talán a legklasszikusabb a balinólmos mûlegyes módszer, amely a zsinnórvégére rögzített "balinólomból" (szivarólomhoz rögzített háromágú horog, az ólmot festik, vagy esetenként rovátkolják, a horog szárára színes pamutbojtot kötnek) és a fõzsinóron lévõ oldalelõkékre kötött különféle mûlegyekbõl áll. Az ólom maga a kihajításhoz szolgáltatja a megfelelõ dobótömeget, egyben utánozza a menekülõ kishalat, a rovátkákat is készíthetünk éles késsel az ólomra (kezünkre vigyázzunk !), ezek a rovátkák bedobáskor levegõt fognak és a vízben való vontatáskor ezüstösen csillog az ólom, és még rezonanciát is kelt. A mûlegyeket egymástól olyan távolságba érdemes a fõzsinórra rögzíteni, hogy bevontatáskor az egyik légy a felszín alatt közvetlen, a másik a víz színén táncoljon.
Pergetve is kitûnõen horgászható a balin fõleg spinnerekkel, mindig hosszú levelû forgókanalas villantót válasszunk erre a célra (Mepps Aglia Long 3), támolygó villantók közül csak a kisméretû hosszúkás kanalak jöhetnek szóba (Abu Toby), a villantót mindig a rablás irányába hajítsuk, és ahogy vízre ért, azonnal kezdjük el vontatni, a balin ugyanis nem eszi meg a csukánál már sokszor bevált hulló falevél taktikát.
Van még egy módszer amelyet régebben alkalmaztak a távolabb rabló balinok horogra kerítésére, ez az ún. vízisárkány. Ez a szerkezet a víz sodrását kihasználva a folyással szemben vontatva a folyóvíz közepe felé igyekszik. Három fõ részbõl áll: pingponglabda, amely az egészet a felszínen tartja, erre ragasztva egy felsõ lap, amely a vízzzel vízszintes helyzetben van (ez segíiti a vízen való stabilabb fekvést), majd erre merõlegesen felragasztva egy ún. terelõlapát amely fixen áll, és ez tartja irányban a vízisárkányt.A terelõlap aljára fel kell erõsíteni egy ólmot, a tömege akkora legyen, hogy a szerkezet még fenn maradjon a vízfelszínen, és ugyanakkor tõkesúlyként is mûködjön, tehát a vízisárkány stabilitását növeli az ólom. A felsõ lapra furatokat készítsünk, és ebbe fûzzük be a zsinórt y-alakba, úgy hogy a vízfolyás irányára mindig merõlegesen álljon, csak így fog befelé igyekezni a sárkányunk. Az eszköz hátoljára is kerül egy furat ide akasszuk a horgot, amelyre kishalat tûzünk. A vízbeengedés után egy kicsit a sodrással leúsztatjuk, majd a zsinórt megfeszítve a folyással szembe elkezdjük vontatni, ha jól mûködik akkor a víz közepe felé fog igyekezni szerelékünk.Ugyanezt megtehetjük vízigolyóval is csak ott nem tudjuk irányítani úgy a szerelékünket. |
 |
 |
Felszerelés:
A balinólmos-legyes horgászathoz a legmegfelelõbb bot egy 3-3,30 m hosszú 40-80 g dobótömegû spiccakciós horgászbot, az orsó legyen minnél megbízhatóbb, simább futású, a dobkiképzése kúpos kivitelû legyen, hogy a zsinór könnyen futhasson le, ezáltal növelve a dobótávolságot. A pergetéshez használhatunk kissé kisebb dobótömegû 30-60 g-os botot. A zsinór mérete 0,30 mm átmérõjû, érdemes 5-10 m egy számmal vastagabb (0,35-ös) ún. ostort készíteni, amely azt hivatott szolgálni, ha a horgon védekezõ hal megugrik ne szakadjon el a zsinór. A horgot itt is fenjük tûélesre, de legjobb ha kémiailad élezezett horgot vásárolunk. |
Csalik:
Élõcsalik közül elsõsorban a kishal jöhet szóba, küsz jász, bodorda 5 cm körüli példányaival csalizzunk, inkább a hosszúkás kishalakat nyeli a legjobban a ragadozó. Különféle rovarokkal is próbálkozhatunk, fõleg akkor ha a balinok olyan közel rabolnak a parthoz, hogy szinte lefröcskölik a horgászt, szöcske, fekete tücsök, cserebogárrajzáskor a cseerbogár, lepke stb. Mûcsalik közül is a keskenyebbeket részesítsük elõnyben, az elõzõekben leírt ABU Toby és a Mepps Aglia Long 3-as a két favorit a villantók között. Rapalákkal is horgásznatunk balinra, elsõsorban a mindössze 3 cm-es MFR jelzésû (Mini Fat Rap) példányaival S színösszetételben.
Balinólmos legyeknél csak egy szempontot kell figyelembe venni:a mûlégyben sok legyen benne a fehér szín, a horog méretét tekintve 1-2/0 -ig terjedhet, a mûlégy kötése elõtt a horogszárat érdemes lelakkozni színtelen lakkal, ami a rozsdásodás ellen védi a horgot. |
Fárasztás, kiemelés, élvetartás:
A balin kapása villantóra általában heves, egyetlen szippantással nyeli el a mûcsalit, a mûlegyes horgászok gyakran a fogaskerekekként mûködõ garatfogak közül kell, hogy kipiszkálják a horgot. Az élõ kishalal való horgászat esetén a kishalat gyakran csak körbeússza majd elúszni látszik és a következõ fordulónál rárabol. A kapás után gyor kirohanásokkal igyekszik megszabadulni a horogtól, sokszor a felszín közelében csapkod, kiugrik a vízbõl. Mivel igen gyorsan úszik, nagyon hamar elkészül erejével, a szákolással ne nagyon igyekezzünk mert a hal még az utolsó pillanatokra is tartogathat meglepetéseket, hirtelen kirohanásokat. Szákolni a már teljesen kifáradt balint lehet. Élvetartása folyóvízen a legészszerûbb, nagyméretû szákban, illetve hosszú pórázra fûzve és a mélybe engedve. Állóvízen már bonyolultabb a dolog, mert állandó friss vízre van szüksége a balinnak, elõfordul gyakran, hogy elpusztul. |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
